Miért????...#azénkaranténsztorim
Fogalmam sem volt eddig, hogy erről is lesz szó a blogon, de most eljött ez a pillanat is.
Mint sokan másoknak, nekem is megtetszett a 7szobablog instagramos kezdeményezése innen jött az ötlet, hogy írni kéne erről is.
Természetesen nem vagyok tudós, nem tartozok a "nagyokosok" közé és valljuk be...én ezt csak egy tizenéves szemszögéből tudnám bemutatni nektek.
Mivel nekem nincs sok a témához illő könyvem elég bugyuta lett a tornyom, de azért megosztanám veletek, íme:
Nem figyeltem különösebben arra, hogy jól nézzen ki a fotó, hogy szép legyen a háttér, hogy tele legyen filterrel és a többi dolog, mert ezt úgysem lehet szépíteni. (nem a képet, az így is elég gyatra lett :D), hanem magát a helyzetet. De! Fő, hogy gondolkozzunk pozitívan, persze, mint mindig.
(egyszer csak csöngetnek-közelgő vihar - üvöltő szelek - a sötétség fogságában - Ég veled - légy jó mindhalálig )
Mikor megtudtam, hogy nem lesz suli, mert bezárnak az iskolák a helyzet miatt, nem úgy reagáltam, mint ahogy a legtöbb ember elképzelné...
Nem örültem neki, hisz' eleve nem a tanulásért vagy a tanárok miatt olyan jó iskolába menni, hanem a baráti társaság, a (hülye😂💕), de legtöbbször összetartó osztály miatt.
Az első 1-2 héten nagyon szarul voltam, idegskedtem, mindenen stresszeltem, aztán kezdtem megszokni, hogy nem kelek fel minden nap 6 - kor, hogy időben beérjek a suliba és kezdtem elfogadni, hogy ez van, hamarosan remélem vége, addig is nem nyafogunk, hanem tűrjük.
Ma van több, mint egy hónapja, hogy nem találkoztam a családomon kívül szinte senkivel, nagyon furcsa érzés. Hiányoznak...mindenki, még az is, akinek valószínűleg én eszébe sem jutok és inkább élve elásna, mint, hogy hiányozzak neki.
Bemutatnám az én napomat:
Mint sokan másoknak, nekem is megtetszett a 7szobablog instagramos kezdeményezése innen jött az ötlet, hogy írni kéne erről is.
Természetesen nem vagyok tudós, nem tartozok a "nagyokosok" közé és valljuk be...én ezt csak egy tizenéves szemszögéből tudnám bemutatni nektek.
Mivel nekem nincs sok a témához illő könyvem elég bugyuta lett a tornyom, de azért megosztanám veletek, íme:
Nem figyeltem különösebben arra, hogy jól nézzen ki a fotó, hogy szép legyen a háttér, hogy tele legyen filterrel és a többi dolog, mert ezt úgysem lehet szépíteni. (nem a képet, az így is elég gyatra lett :D), hanem magát a helyzetet. De! Fő, hogy gondolkozzunk pozitívan, persze, mint mindig.
(egyszer csak csöngetnek-közelgő vihar - üvöltő szelek - a sötétség fogságában - Ég veled - légy jó mindhalálig )
Mikor megtudtam, hogy nem lesz suli, mert bezárnak az iskolák a helyzet miatt, nem úgy reagáltam, mint ahogy a legtöbb ember elképzelné...
Nem örültem neki, hisz' eleve nem a tanulásért vagy a tanárok miatt olyan jó iskolába menni, hanem a baráti társaság, a (hülye😂💕), de legtöbbször összetartó osztály miatt.
Az első 1-2 héten nagyon szarul voltam, idegskedtem, mindenen stresszeltem, aztán kezdtem megszokni, hogy nem kelek fel minden nap 6 - kor, hogy időben beérjek a suliba és kezdtem elfogadni, hogy ez van, hamarosan remélem vége, addig is nem nyafogunk, hanem tűrjük.
Ma van több, mint egy hónapja, hogy nem találkoztam a családomon kívül szinte senkivel, nagyon furcsa érzés. Hiányoznak...mindenki, még az is, akinek valószínűleg én eszébe sem jutok és inkább élve elásna, mint, hogy hiányozzak neki.
Bemutatnám az én napomat:
- 7-7:30as kelés
- Home-school azzal a sz*% rendszerrel
- Online (ezt is megéltem...) fuvola, zongoraóra
- Videóchat a barátnőkkel
- Olvasás, edzés stb. stb.
- Idegeskedés
- Idegeskedés
- Veszekedés
- Még egy kis idegeskedés
- Gőzerővel tanulás (estisuli)
- Veszekedés
- TV-zés, természetesen az én szobámban
- A. , mint mindig, most is már hajnalban kijön hozzám, megetet, játszik velem aztán csörömpöl egy kicsit, valami nagy berregő valamit javít.
- Furcsa, de mostanában sokkal többet látom Lillát és a többieket is, biciklivel jönnek...alig várom, hogy megint meglátogassanak.
- Végre nem azokat a könyvtári könyveket olvassa, végre nem porosodunk többet a polcon.
- Többet is olvas mostanában, de jött pár új lakó is.
Eléggé megbolondultam ebben a karanténban szerintem...főleg,hogy írtam egy ilyen bejegyzést.
Köszönöm, hogy itt voltál, várlak a következő bejegyzésemnél is! :)
(ha gondolod, ne felejts el követni, de persze úgyse követ szinte senki a bloggerben, csak molyon; mégis jólesne :DD)
További szép napot és kitartást kívánok mindenkinek! 💕
Lilla
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
❤️