Én és a Lányok

Pár napja úgy döntöttem, hogy újra elolvasom Nathalie Somers Lányok regénye sorozatának 1. részét. Ma fejeztem be, úgyhogy gondoltam, írok a sorozattal való kapcsolatomról, magáról a könyvről és az azzal kapcsolatos élményeimről.

3-4 éve olvastam először a sorozatot...Nagyon gyorsan haladtam vele, alig bírtam letenni. A történet teljesen magával ragadott, együtt izgultam, szorongtam, nevettem és keseregtem Lilyvel, Maellevel, Chiarával és Mélisandeval. Tökéletes olvasmány egy tininek, egy fiatal nőnek, aki tökéletesen át tudja érezni a főszereplők helyzetét. 

Még egyszer sem hallottam az írónőről 3 évvel ezelőttig. Csak úgy belebotlottam a könyveibe a könyvtárban. Mint az előbb említettem, nagyon szerettem és - az utolsó kivételével - elolvastam az összes részt.

Nagyon örültem hát, mikor az egyik kedves barátnőm épp nagy Unhaul-t tartott és megkaptam tőle ezt a számomra kedves könyvet. (másik kettő társaságában, amiket viszont már megvettem) De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy milyen jó érzés is volt újra elolvasni. *-*

Természetesen, mivel már olvastam tudtam, hogy mi fog történni, mégis nagyon élveztem, jó volt újra abba a különleges hangulatba kerülni.

Csak ajánlani tudom, főleg leendő felnőtteknek, lázadó tiniknek; (de aztán ki tudja, lehet, hogy egy 40-es években járónak is nagyon tetszene) . ;) :D

Köszönöm, hogy itt voltál, legyen továbbra is szép napod! :)